Túra útvonal - Budapesti Nagy-Kör

Az első túra, amit leírok, időrendileg nem az első, azonban számomra nagy érdekes volt. Fontos, hogy kb. 4-5 hónapja történt, így leginkább emlékezetből mesélem el és sajnos kevés fényképet készítettem menet közben. A jövőben ezen változtatni fogok, és minél hamarabb megírom a postot és próbálok fényképeket készíteni arról, hogy mire számítsatok. A képek, amiket fölraktam nem ezen a túrák készültek, hanem későbbieken, amikor csak az egyes szakaszokra koncentráltam.

A túra előzménye, hogy egy ismerősnek akartam bemutatni a Budapest körüli, számomra legizgalmasabb és legérdekesebb motoros útvonalakat. Ezeket fűztem össze egy láncban, így lett végül egy kb. 170 km-s túra. (ez egyébként az első társas motorozásom...)

Budapesti Nagy-Kör útvonala

Kiinduló pontnak a budakalászi OMSZK Parkot választottam. Minden ezután következő túra-leírásomnak is ez lesz a kiinduló pontja! 

OMSZK Park

Az OMSZK Parkból a 11-es úton haladva jutunk el Szentendrére. Ez egy kevésbé érdekes 2*2 sávos gyorsforgalmi út, azonban mivel elég jól belátható és jó minőségű az út, így ki lehet engedni a lovakat! De csak ésszel, mert az OMV kútnál gyakran mérnek a rend éber őrei civil autóból.

Szentendrén, ha van időtök, akkor érdemes benézni az Óvárosba. A Dunakorzó úton juthattok el oda. Egy tipikus, hangulatos óvárosi rész. Én már láttam elégszer, így ezt kihagytam az útvonalból.

 Szentendre Óváros

Szentendréről kifelé haladva a szentendrei Skanzen mellett haladunk el. Ez egy egész napos program, így nem ajánlom egy, egy napos motoros-túra részeként, mind családi program viszont nagyon érdekes!

A Skanzen után rövid falusi részt elhagyva kiérünk egy jó minőségű és izgalmas hegyi szakaszra! Egy település van menet közben: Pilisszentlászló, de a faluba való beérkezés előtt már sárga felfestés jelzi, hogy jön a falu és ideje lassítani. Pilisszentlászlóról kiérve folytatódik kanyargós szakasz. Az átlagsebességet nézve valamivel lassabb, mert jóval több kanyar szabdalja föl. Az út mellett több földes megállási lehetőség található.

Innen jövünk...

... majd jöhet a jobbos "visszafordító"!

Visegrádon nagyon sok látnivaló akad. A faluban több cukrászda és étterem is várja a látogatókat, amiket előszeretettel látogatnak motorosok. Én egy másik éttermet ajánlanék, ami el van rejtve a "kíváncsi szemek elől". Ez a "C" pontban található. Ide egy aszfaltos út vezet, azonban kb. 30-al célszerű rajta haladni, a különböző természeti látnivalók és az esetleges turisták miatt!

A tó

 Az út mellett egy patak folyik, ami nagyon szépen kivájta a sziklát és ez gyönyörű formákat eredményezett. Az út végén érdemes megállni kicsit és pihenni egyet a patak partján.

(érdekes de google-ba ha beírom, hogy Visegrád, akkor nem ad ki egy képet se erről...)

A visegrádi "kanyon" kora tavasszal

 Érdemes tenni egy kört a Visegrádi Fellegvár felé a panoráma-úton. Az út rossz minőségű, kátyús (fehér?) aszfalt, így csak lassú nézelődésre alkalmas. A Fellegvár után van, már a visszafelé forduló ágban, van egy ingyenes látogatható rom, amit érdemes lehet meglátogatni. Nagyon szép a kilátás a Dunára!

A Fellegvár

Visegrádról egy nagyon jó minőségű, azonban falvakkal megtűzdelt út vezet Esztergomba. Ez a szakasz nem a kanyarokról szól, hanem egy erős közepes túra tempóról! Dömösnél van egy parkoló az út szélén, közvetlenül a Duna partján, ahonnan nagyon szép a kilátás.

A Duna-part, kora tavasszal

 Esztergomban megszámlálhatatlan látnivaló várja a kirándulókat, melyek közül kiemelhető az Esztergomi Bazilika és az azt körül ölelő óvárosi rész, a Duna-part és a sok belvárosi látnivaló. Nem térnék ki a bővebb felsorolásukra, mert ezekhez szükség lenne legalább egy napra!

Mindenképp ajánlom az Esztergomon való átjutásra az általam leírt útvonalat, mert ez a legegyszerűbb mód!

A Bazilika madártávlatból.

Esztergomból kiérve jöhet az igazi élvezet! Kezdetben egy gyorsabb, kevésbé kanyargós rész, majd az igazi kanyarvadászat. Két tanulság: 1.) Nem 100% az útminőség (kb.890%, egy-egy nem túl kemény kátyú itt-ott), így ha először vagy erre, akkor azért óvatosan. 2.) Sok olyan rész van, ami szinte egész nap árnyékban van, így lehetnek kora-tavasszal akár jég-foltok, nyáron pedig vízfoltok.

Dobogókőig egy település sincs út közben, így lehet tempósan haladni.

Dobogókőt mindig nagyszámú motoros látogatja meg. Kötelező fölmenni a kilátóra, ahonnan hihetetlen kilátás tárul a szemünk elé. 

A dobogókői látkép. Szemben a Duna és a Rám-hegy.

Én sokszor, a kevésbé zsúfolt alsó, murvás megállóban szoktam megállni, ha csak egy Dobogókő oda-visszát megyek, de ha hosszak időtartamra megyek föl, akkor mindenképp ajánlom a föntebb található betonozott parkolót, ahonnan a kilátó is megközelíthető.

A murvás parkoló + az SV

Dobogókőt elhagyva, a Csobánkai kereszteződésig egy település, Pilisszentkereszt, szakítja meg a kanyarvadászatot. Pilisszentkeresztig egy kanyargósabb és kb 80%-os minőségű úton juthatunk el. P.szentkereszt után egy gyorsabb és a jobb minőségű út vár ránk.

Csobánka és Pilisvörösvár között van a jelenlegi kedvenc útszakaszom! Az út jó minőségű, valamint gyorsabb és lassabb szakaszom váltják egymást ezen a kb. 5 km-es távon. (én akár 2-3 oda-visszát is szoktam arra menni egymás után). Mivel a gyorsabb távok után elég hirtelen jönnek a lassabb szakaszok, így elég sok motoros baleset fordul elő arra. (pl.: október végén egy laza évzáró nagy-csoportos fagyizásnak is balesett lett a vége). Ezen felül jelentős erre az "autóval igen gyorsan közlekedők" száma. (múltkor 160-nál még megelőzött egy Impreza).

Pilisvörösvár és Piliscsaba közötti egy kevésbé élvezetes összekötő szakasz vár ránk.

Piliscsabát elhagyva egy jó minőségű kanyargós részre érünk. Ne felejtsünk meg megállni a Garancsi tónál, ami az Üvegtigris filmek forgatásának helye. Maga az Üvegtigris, mint büfé jelenleg is üzemel!

A motorosok egy kedvelt megálló helye.

Fapuma?

Az Üvegtigrisnél tett kitérő után, egészen Budakesziig egy alapvetően jó minőségű és gyors tempójú szakaszon találhatjuk magunkat, amit viszont több település is megszakít: Perbál, Budajenő,Telki.

Budakeszin érdekes látnivaló lehet a Budakeszi Vadaspark, azonban ez is egy legalább fél napós túra.

Budakeszit elhagyva és a főútról lekanyarodva egy érdekes útvonalon kerülhetjük meg a Jánoshegyet. Ez az út régen egy Rally szakasz volt. Kellőképpen kanyargós, de nagyon szűk, ráadásul jó barátunk, a fehér aszfalt, borítja az egészet!

Ez után a szakasz után lényegében vége a kanyargós résznek, mert beérünk Budapestre a Hűvövölgyi úton. A budapesti látnivalókat inkább nem sorolnám föl, de érdemes lehet megállni a Bem rakparton, ahonnan látszik az Országház, a Margit-híd, a Margit-sziget és a Gellért-hegy is.

A fő utat követve visszajutunk a kiinduló ponthoz, az OMSZ Parkhoz.

cat#58

A tavaszi első út

Egy újabb olyan téma, ami egy kicsit késve érkezik, de nem szabad róla elfelejtkezni! A motorunk felkészítését mindenképp el kell végezni, de ez nem elég! Nekünk is föl kell készülnünk fejben. Nekem 4 hónap volt a kihagyásom télen, amíg csak autót vezetem, és csak márciusban vettem elő a motort.

Elvégeztem egy délelőtt során a műszaki felkészítést és utána jöhetett az idei első kör.

A motor felkészítve! Akkor had szóljon!! De csak ésszel!

 Én általában a fokozatosság elvét követem, és ez volt a módszerem az idei első motorozások alkalmával is. Tudtam, hogy nem kell teljesen előröl kezdenem a motorozás alapjaival: aha, igen ez itt a váltó…, de azt is tudtam, hogy biztosan sokat felejtettem.

1.) Első "lépések"

Azzal kezdtem, hogy mentem egy pár kört a faluban, hogy a számomra ismerős, kis forgalmú utakon próbálgassam a féket, a váltót, valamint a kis tempós kanyarodást. Sajnos a tavaszi „újrakezdés” alkalmával gyakran előfordulnak az eldőlős balesetek, amikor 5-10 km/h-nál lefektetjük a motort. Ennek egyszerű oka van: elfelejtettük, hogy is lehet ezeket a kanyarokat szépen megoldani.

Egy 25-30 percet szántam erre, majd egy nem feltétlenül logikus választást követve bemerészkedtem Budapestre. Én szeretek Budapesten is kóricálni, mert az SV elég keskeny, így átférek sok helyen, ahol pl. már egy burkolt sportgép neccesen. Mire kell nagyon figyelni, így az első motorozások alkalmával:

• Követési távolság: mindenképp többet próbáltam hagyni, mint amennyit pl. nyáron. Miért? Elszokunk a motorozástól, a folyamatos koncentrációtól, így valamennyire csökken a reakció időnk. A másik indok, hogy a motor kezelésével vagyunk elfoglalva, ahelyett, hogy a forgalmat figyelnénk.

Követési távolság...

•  A közlekedés többi résztvevője is elszokott tőlünk. Azt tapasztaltam, hogy se az autósok, se a gyalogosok nem számítottak igazán rám, mint motorosra, így időnként volt egy meglepődött arc, hogy ez meg honnan került ide. Amikor nagyobb tömegben haladtam a sorok között, akkor is volt egyszer-egyszer, hogy ugyan hátranézett a tükörben az autós, de nem vett észre, így kitolta elém. Ez azért van, mert nem engem keres, hanem egy minimum autó méretű tárgyat. Mivel kifejezetten számítottam erre, így ezeket a szituációkat higgadtan kezeltem. Miért is lettem volna ideges? Jobb nekem attól? Dehogy, mert akkor még annyira se figyelek a vezetésre, esetleg nekiállok „bosszút állni”: mutogatni, bevágni elé, aminek főleg rossz vége lehet, főleg így hogy elszoktam a motorozástól. Az volt még érdekes, amikor mentem pl. egy teherautó mellett és egyszer csak azt láttam meg a szemem sarkából, hogy picit balra mozdult a kocsi, majd vissza. Ekkor nézett hátra a tükörbe, de én úgy látszik a holttérben voltam. Gond nélkül „rám húzta” a kormányt, közben én gyors egy sávval bentebb mentem. Itt se voltam egy picit se ideges, mert sajnos ez benne van a pakliban.Volt bőven pozitív tapasztalat is, mert már a BP-re bevezető úton is sokan szépen kihúzódtak a sáv jobb szélére, amikor meglátták, hogy jövök mögöttük, így elmehettem. Lámpáknál is elmondhatom ezt. Türelem és odafigyelés a két kulcsfogalom!

Csak ésszel! Főleg tavasszal, amíg nem számítanak egyáltalán ránk!

•  Különösen veszélyes helyek: vannak olyan helyek, amik különösen veszélyesek lehetnek egy motoros számára, a szezon elején. A különböző útkereszteződések nagyon veszélyesek. Itt is érvényes az, hogy az autós, lehet, hogy körülnéz, de egy legalább autó méretű tárgyat keresett és nem egy motort. Veszélyes, főleg városban a buszsáv, mert sokszor a nélkül mennek ki bele az autók, hogy rendesen hátranéznének, mert busz mellett nem mentek el… De most már a motoros is mehet ott és ezzel még mindig többen nem számolnak.

Mindig félve megyek a buszsávban, ha vannak keresztutcák.

• Útminőség: eddig se voltak jók a magyar utak, de ez a tél is rendesen rányomta a bélyegét. Elég érdekes helyen is fölbukkantak elég durva kátyúk. Ezek már akár kisebb tempónál is baj forrásai lehetnek, pl. megcsúszunk a kátyúból származó kavicsokon. Ennek pont az ellentéteként, a legváratlanabb helyeken is, megjelennek az útkarbantartók. Ami alapvetően jó, de ha a kanyar közepén áll a muksó lapáttal a kezében, az azért érdekes.

Sajnos mindenki ismeri: Kátyú

•  Aszfalt hőmérséklet: én November 1.-én motoroztam utoljára szép időben, idén március. 3.-án kezdtem, amikor azért még nem volt kánikula. Az aszfalt is jóval hidegebb volt, így sokkal lelkesebben csúszkált a hátsó gumi. Erre komolyan oda kell figyelni kanyarodás és fékezések közben.

 Be van fagyva a patak! Akkor valószínűleg az aszfalt se túl meleg...

 Sebesség: én is beleestem abba a hibába az első utamon, hogy 60-as táblánál fél gázon előztem egy autót, majd amikor ránéztem a kilométerórára, az picivel 100 km/h fölötti értéket mutatott. Senkinek nem hiányzik rögtön a szezon elején egy csekk minimum 30.000.- Ft-ról, így időnként nézzünk rá a kilométerórára, hogy mennyivel megyünk. Nem is beszélve arról, hogy tovább rontja az esélyünket, az, ha nagy sebességgel közlekedünk, ezért az autósok, akik nem igazán számítanak ránk így tavasz elején, még kisebb eséllyel vesznek észre.

Majdnem sikerült betartani!

 Végtelenségig lehetne sorolni, hogy mi az, amire jobban kell figyelni a szezon elején, de nekem ezek voltak azok a pontok, amik ténylegesen fölmerültek bennem az első köröm előtt és közben.

2.) Második szint 

Szerencsére sikeresen hazaértem az első körömről. A következőn elmentem rutinozni egy üres parkolóba. Van egy kedvenc helyem (OMSZK Park), ahol van egy üres parkoló rész, ahova többen járnak rutinozni autóval is. Itt egy szolid, lassú tempós gyakorlással próbálgattam magam és a motort. Szeretném elkerülni a korábban már általam említett 5-10 km/h-s esést, ezért próbálgattam magam ezzel a kis tempója „szlalomozással”. Jó bóját nem vittem, csak a parkolóban, az elválasztó fasor között szlalomoztam és csináltam egy-két „mekkora körben tudok folyamatosan forogni-t”. De mindenképp jó volt kicsit gyakorlásként.

OMSZK Park - Gyakorlásra pont jó!

 3.) Középfok

A következő körben már távolabbra merészkedtem, de még mindig azokon az utakon, amiket jól ismerek. Itt egy kb. 60 km-s szakaszt tűztem ki célul. Ebben már volt bőven kanyar és egyenes is. Itt szembesültem azzal, hogy elfelejtettem „kanyarodni”. A szezon végén már egész jó tempót mentem a Pomáz-Dobogókő szakaszon, most ettől nagyon távolt voltam. Az első komolyabb kanyar után nem is erőltettem dolgot, mert nem hiányzik egy zakó, rögtön a szezon elején. Éreztem magamon, hogy ez az a része a motorozásnak, ami megkopott a télen. Jól éreztem magamat ezt leszámítva, de nagyon meglepődtem, amikor Dobogókőn még voltak hófoltok és nagyon hideg volt mellé.

Közben folyamatosan próbálgattam a motort és önmagam, de biztos voltam abban, hogy ez nem fog pikk-pakk úgy működni, mint mondjuk tavaly nyáron.

4.) Utolsó? Nem! Van még mit tanulni!

A felkészülés 4.-ik szakaszában már egy 200 km-s túrát választottam ki. Ebben fölmentem északra szlovák határig, majd vissza és végül be a Börzsönybe. Magáról az útról majd később beszámolnék. Ez volt az a szakasz, ahol már egy komolyabb távot tudtam le egyben, így szépen lassan elkezdtek visszajönni azok a „dolgok”, amikre rájöttem már tavaly. Nőtt a kanyarsebességem és visszatértem, az „oda nézz, ahová menni akarsz” elvhez. Sokkal komfortosabban éreztem magam a motoron és így sokkal boldogabb voltam akkor, amikor vége lett az adott körnek. Az úttest még mindig hideg volt, így itt-ott azért csúszkált a hátsó kerék, de már közel sem úgy, mint az első kör alkalmával. A féktávolságom, még mindig a kényelmes kategóriába sorolandó. Korán fékeztem, de amint lehetett már húztam is a gázt. 

Ipoly-parti pihenő

 Még mindig messze vagyok attól, hogy igazán jól menjen a motorozás, de megyek, amikor csak tudok és próbálok folyamatosan és fokozatosan fejlődni, úgy hogy közben lehetőleg nem csinálok túl nagy hülyeséget.

cat#58