A tavaszi első út

Egy újabb olyan téma, ami egy kicsit késve érkezik, de nem szabad róla elfelejtkezni! A motorunk felkészítését mindenképp el kell végezni, de ez nem elég! Nekünk is föl kell készülnünk fejben. Nekem 4 hónap volt a kihagyásom télen, amíg csak autót vezetem, és csak márciusban vettem elő a motort.

Elvégeztem egy délelőtt során a műszaki felkészítést és utána jöhetett az idei első kör.

A motor felkészítve! Akkor had szóljon!! De csak ésszel!

 Én általában a fokozatosság elvét követem, és ez volt a módszerem az idei első motorozások alkalmával is. Tudtam, hogy nem kell teljesen előröl kezdenem a motorozás alapjaival: aha, igen ez itt a váltó…, de azt is tudtam, hogy biztosan sokat felejtettem.

1.) Első "lépések"

Azzal kezdtem, hogy mentem egy pár kört a faluban, hogy a számomra ismerős, kis forgalmú utakon próbálgassam a féket, a váltót, valamint a kis tempós kanyarodást. Sajnos a tavaszi „újrakezdés” alkalmával gyakran előfordulnak az eldőlős balesetek, amikor 5-10 km/h-nál lefektetjük a motort. Ennek egyszerű oka van: elfelejtettük, hogy is lehet ezeket a kanyarokat szépen megoldani.

Egy 25-30 percet szántam erre, majd egy nem feltétlenül logikus választást követve bemerészkedtem Budapestre. Én szeretek Budapesten is kóricálni, mert az SV elég keskeny, így átférek sok helyen, ahol pl. már egy burkolt sportgép neccesen. Mire kell nagyon figyelni, így az első motorozások alkalmával:

• Követési távolság: mindenképp többet próbáltam hagyni, mint amennyit pl. nyáron. Miért? Elszokunk a motorozástól, a folyamatos koncentrációtól, így valamennyire csökken a reakció időnk. A másik indok, hogy a motor kezelésével vagyunk elfoglalva, ahelyett, hogy a forgalmat figyelnénk.

Követési távolság...

•  A közlekedés többi résztvevője is elszokott tőlünk. Azt tapasztaltam, hogy se az autósok, se a gyalogosok nem számítottak igazán rám, mint motorosra, így időnként volt egy meglepődött arc, hogy ez meg honnan került ide. Amikor nagyobb tömegben haladtam a sorok között, akkor is volt egyszer-egyszer, hogy ugyan hátranézett a tükörben az autós, de nem vett észre, így kitolta elém. Ez azért van, mert nem engem keres, hanem egy minimum autó méretű tárgyat. Mivel kifejezetten számítottam erre, így ezeket a szituációkat higgadtan kezeltem. Miért is lettem volna ideges? Jobb nekem attól? Dehogy, mert akkor még annyira se figyelek a vezetésre, esetleg nekiállok „bosszút állni”: mutogatni, bevágni elé, aminek főleg rossz vége lehet, főleg így hogy elszoktam a motorozástól. Az volt még érdekes, amikor mentem pl. egy teherautó mellett és egyszer csak azt láttam meg a szemem sarkából, hogy picit balra mozdult a kocsi, majd vissza. Ekkor nézett hátra a tükörbe, de én úgy látszik a holttérben voltam. Gond nélkül „rám húzta” a kormányt, közben én gyors egy sávval bentebb mentem. Itt se voltam egy picit se ideges, mert sajnos ez benne van a pakliban.Volt bőven pozitív tapasztalat is, mert már a BP-re bevezető úton is sokan szépen kihúzódtak a sáv jobb szélére, amikor meglátták, hogy jövök mögöttük, így elmehettem. Lámpáknál is elmondhatom ezt. Türelem és odafigyelés a két kulcsfogalom!

Csak ésszel! Főleg tavasszal, amíg nem számítanak egyáltalán ránk!

•  Különösen veszélyes helyek: vannak olyan helyek, amik különösen veszélyesek lehetnek egy motoros számára, a szezon elején. A különböző útkereszteződések nagyon veszélyesek. Itt is érvényes az, hogy az autós, lehet, hogy körülnéz, de egy legalább autó méretű tárgyat keresett és nem egy motort. Veszélyes, főleg városban a buszsáv, mert sokszor a nélkül mennek ki bele az autók, hogy rendesen hátranéznének, mert busz mellett nem mentek el… De most már a motoros is mehet ott és ezzel még mindig többen nem számolnak.

Mindig félve megyek a buszsávban, ha vannak keresztutcák.

• Útminőség: eddig se voltak jók a magyar utak, de ez a tél is rendesen rányomta a bélyegét. Elég érdekes helyen is fölbukkantak elég durva kátyúk. Ezek már akár kisebb tempónál is baj forrásai lehetnek, pl. megcsúszunk a kátyúból származó kavicsokon. Ennek pont az ellentéteként, a legváratlanabb helyeken is, megjelennek az útkarbantartók. Ami alapvetően jó, de ha a kanyar közepén áll a muksó lapáttal a kezében, az azért érdekes.

Sajnos mindenki ismeri: Kátyú

•  Aszfalt hőmérséklet: én November 1.-én motoroztam utoljára szép időben, idén március. 3.-án kezdtem, amikor azért még nem volt kánikula. Az aszfalt is jóval hidegebb volt, így sokkal lelkesebben csúszkált a hátsó gumi. Erre komolyan oda kell figyelni kanyarodás és fékezések közben.

 Be van fagyva a patak! Akkor valószínűleg az aszfalt se túl meleg...

 Sebesség: én is beleestem abba a hibába az első utamon, hogy 60-as táblánál fél gázon előztem egy autót, majd amikor ránéztem a kilométerórára, az picivel 100 km/h fölötti értéket mutatott. Senkinek nem hiányzik rögtön a szezon elején egy csekk minimum 30.000.- Ft-ról, így időnként nézzünk rá a kilométerórára, hogy mennyivel megyünk. Nem is beszélve arról, hogy tovább rontja az esélyünket, az, ha nagy sebességgel közlekedünk, ezért az autósok, akik nem igazán számítanak ránk így tavasz elején, még kisebb eséllyel vesznek észre.

Majdnem sikerült betartani!

 Végtelenségig lehetne sorolni, hogy mi az, amire jobban kell figyelni a szezon elején, de nekem ezek voltak azok a pontok, amik ténylegesen fölmerültek bennem az első köröm előtt és közben.

2.) Második szint 

Szerencsére sikeresen hazaértem az első körömről. A következőn elmentem rutinozni egy üres parkolóba. Van egy kedvenc helyem (OMSZK Park), ahol van egy üres parkoló rész, ahova többen járnak rutinozni autóval is. Itt egy szolid, lassú tempós gyakorlással próbálgattam magam és a motort. Szeretném elkerülni a korábban már általam említett 5-10 km/h-s esést, ezért próbálgattam magam ezzel a kis tempója „szlalomozással”. Jó bóját nem vittem, csak a parkolóban, az elválasztó fasor között szlalomoztam és csináltam egy-két „mekkora körben tudok folyamatosan forogni-t”. De mindenképp jó volt kicsit gyakorlásként.

OMSZK Park - Gyakorlásra pont jó!

 3.) Középfok

A következő körben már távolabbra merészkedtem, de még mindig azokon az utakon, amiket jól ismerek. Itt egy kb. 60 km-s szakaszt tűztem ki célul. Ebben már volt bőven kanyar és egyenes is. Itt szembesültem azzal, hogy elfelejtettem „kanyarodni”. A szezon végén már egész jó tempót mentem a Pomáz-Dobogókő szakaszon, most ettől nagyon távolt voltam. Az első komolyabb kanyar után nem is erőltettem dolgot, mert nem hiányzik egy zakó, rögtön a szezon elején. Éreztem magamon, hogy ez az a része a motorozásnak, ami megkopott a télen. Jól éreztem magamat ezt leszámítva, de nagyon meglepődtem, amikor Dobogókőn még voltak hófoltok és nagyon hideg volt mellé.

Közben folyamatosan próbálgattam a motort és önmagam, de biztos voltam abban, hogy ez nem fog pikk-pakk úgy működni, mint mondjuk tavaly nyáron.

4.) Utolsó? Nem! Van még mit tanulni!

A felkészülés 4.-ik szakaszában már egy 200 km-s túrát választottam ki. Ebben fölmentem északra szlovák határig, majd vissza és végül be a Börzsönybe. Magáról az útról majd később beszámolnék. Ez volt az a szakasz, ahol már egy komolyabb távot tudtam le egyben, így szépen lassan elkezdtek visszajönni azok a „dolgok”, amikre rájöttem már tavaly. Nőtt a kanyarsebességem és visszatértem, az „oda nézz, ahová menni akarsz” elvhez. Sokkal komfortosabban éreztem magam a motoron és így sokkal boldogabb voltam akkor, amikor vége lett az adott körnek. Az úttest még mindig hideg volt, így itt-ott azért csúszkált a hátsó kerék, de már közel sem úgy, mint az első kör alkalmával. A féktávolságom, még mindig a kényelmes kategóriába sorolandó. Korán fékeztem, de amint lehetett már húztam is a gázt. 

Ipoly-parti pihenő

 Még mindig messze vagyok attól, hogy igazán jól menjen a motorozás, de megyek, amikor csak tudok és próbálok folyamatosan és fokozatosan fejlődni, úgy hogy közben lehetőleg nem csinálok túl nagy hülyeséget.

cat#58